Hadilábon állok a kártyajátékokkal és ezt is gyermekkoromnak köszönhetem. Amúgy lenne hajlamom függővé válni, de szerencsére nagyapám lóversenyfüggő volt. Bár elvileg a szocializmusban a nem állami szerencsejáték illegális volt, profi römizésből teremtette elő az ehhez szükséges anyagiakat. Mindezt a Hunyadi térem tette ami, ha valaki ismerte az ott nagytétekkel játszó alvilági alakokat, sejtheti nem volt kispályás az öreg. Nagyanyám többnyire 11 kor kiküldött érte, hogy hívjam haza mert kész az ebéd. Legyen akár tél vagy nyár szinte mindig 1/2 4 volt mire sikerült feltápászkodnia az asztaltól a 40. ez az utolsó kör és már indulunk is. Itt van 1 forint később 1,50 vegyél egy fagyit után. Nyáron jó is volt, de télen írtóra fáztam és volt úgy hogy este hét körül megint kiküldtek érte, de volt úgy, hogy nagyanyám tizenegy körül dúlva fúlva hazavitt szidva az öreget, hogy akár haza se jöjjön többet. Na ennek tudható be a kártyafüggetlenségem viszont a fagyiról jó lenne leszokni :)
Most viszont kitört a póker őrület, de nem rajtam…
2 comments:
your work is awesome, Zsoldos!
Thank you Castor!
Post a Comment