A zsidó törvények ma is jogfolytonosak?

Nem tudom megszokott kezdése-e egy ítélet kihirdetésének, de a bírónő szavai így vezették fel az ítéletet:
"Jogszerű de igazságtalan döntést kellett meghoznom."
Majd az elutasítás felolvasását követően tulajdonképpen bíztatta apámat a fellebbezésre.
Ez volt apám beszéde amit felolvasott:

Tisztelt bíróság!

Az én lelkiismeretemmel összeférhetetlen, hogy amíg anyám él, ne őt illesse ez a kárpótlás.
Ez a per nem arról szol, hogy apám halála miatt édesanyámat ezzel az összeggel kárpótolni lehetne.
Hiszen én is megtehettem volna, hogy a törvény szerint hivatkozva az 1992. évi XXXII. törvény  2. § (3) bekezdésére a nekem járó kárpótlást megigénylem és egyszerűen átadom neki.
Ez a per arról szól, hogy az állam a törvény erejével megfosztotta szüleimet attól a joguktól, hogy házasságot kössenek. Ennek a jogfosztásnak ma az a következménye, hogy Törvény szerint anyám nem tekinthető apám törvényes özvegyének.
Tehát ezt a pert én azért indítottam, hogy ez a jogsérelem, ha egyáltalán lehetséges, valamelyest orvosolva legyen.
Megpróbáltam bebizonyítani, hogy a Törvény tiltása ellenére szüleim magukat ténylegesen  házastársaknak tartottak és úgy is éltek. 1940-től 1953-ig anyám személy azonosságát igazoló okmányaiban,  (így a bejelentő lapján,/a személyi igazolvány bevezetéséig a lakás bejelentő lap
szolgált a személyazonosság igazoláséra/ majd később  a személyi igazolványában is Zsoldos Zoltánné néven szerepelt.
Ezt a becsatolt levelekkel, okmányokkal is alátámasztani igyekeztem. Kell e annál erősebb bizonyíték , hogy a vészkorszakban apámnak egy zsidó internaltnak a nevet hordta, személyemben neki szült gyermeket /mellesleg ezzel az akkori törvények szerint fajgyalázást követett el/ életét veszélyeztetve, sorsközösséget vállalva a zsidósággal.
Mindezek alapján tulajdonkeppen őt is holokauszt túlélőként kéne számon tartani.
Hogy másokért mit tett azt a Yad Vasem elismerés igazolja.
Tisztel bíróság furcsának, sértőnek és cinikusnak érzem alperes álabbi megállapítását- idézem az ellenkérelem második bekezdés, második mondatát.
..." Becsatolta a hazasági anyakönyvi kivonatat, mely Indig Andorral kötött házasságra és nem Zsoldos Zoltánnal kötött házasságát igazolja.."
Szüleim 1940-től 1944-ig éltek együtt amikor is apámat 1944 december 5-en Dachauban megölték.

Akkor mit is kérnek számon tőlem?
Indig Andorral kötött házassági anyakönyvi kivonatát azért csatoltam, hogy igazoljam, miért nem hívják ma is anyámat Zsoldos Zoltánnénak.
Engem megdöbbentett az is , hogy a Központi Igazságügyi hivatal, sem az elutasító határozatában, sem pedig az önökhöz benyújtott ellenkérelmében még csak meg sem említik az anyámat ért jogsérelmet.
Édesanyám az elmúlt évben töltötte be a kilencvenedik életévét. Úgy gondolom, hogy rajta kívül nem sokan lehetnek hasonló helyzetben, így az esetleges javára történő döntés nem bírna precedens értekkel és talán egy kicsit helyre hozna, egy szörnyű kor bűneiből. Ez a lehetőség most a tisztelt bíróság előtt áll.

Kérem éljenek vele! Nem vagyok a jogban járatos ember, de úgy érzem a méltányosság alkalmazása lehetséges lenne.

Köszönöm, hogy meghallgattak.