Pénteken egy nagyon igényes a Nexus által az SMC (ipari robotika) részére szervezett partyn rajzoltunk Tónióval.
Hihetetlen a hely és a kilátás a budai hegyekre.
Lakóházakat tudnék ide elképzelni nem ipari parkot.
Berendezkedtünk a rajzoláshoz fél órával a kezdés előtt ahogy szoktuk.
Szerencsére a kipakolás és a kezdés előtt így volt egy kis időnk Tónióval beszélgetni. Ő is mindig töri a fejét, hogy lehetne valamit fejleszteni vagy a rajztechnikán, vagy a felszerelésen. Majdnem sikerült is egy új kihajtható reklámos rajzdoboz terveit lerajzolnia amikor érkezett az első modell. Ezután beindult a nagyüzem, folyamatosan szántottuk a papírt 9 órán át.
A modellek, a közönség és a magunk örömére. Mivel a hangulat is jó volt szinte repült az idő.
Csak miután összepakoltuk a felszerelést és beültem az autóba, hogy hazainduljak, éreztem meg igazán, mennyire elfáradtam. Nem szokatlan dolog ez, ilyenkor kell jobban figyelni útközben hazafelé, nehogy hibázzon az ember.
Szerencsére minden rendben is volt a hazaúton, leszámítva bankkártyás kalandomat a benzinkútnál. Valami gáz volt a terminállal, hiába volt elég pénz a kártyámon, nem volt hajlandó elfogadni. Szerencsére belementek, hogy otthagyva a telefonom zálogként a közeli Tescóban kísérletezzek tovább a kártyámmal, amit siker is koronázott, így bár valószínűleg a bank és IT szakmában többek és anyaági felmenőik is jó eséllyel erősen csuklottak, ezt az akadályt is sikerült letudni.
No comments:
Post a Comment