Faludy György
1956, te csillag /részlet/
Másnap, szerdán reggel: por, ágyúszó
és szenvedés; mégis, mikor átvágtam
a Hősök terén, mosolyognom kellett,
mert nem állt szobor többé a csizmában; –
csütörtök: lázrózsák mindenki arcán.
Földváry már kedd este elesett
a Rókus előtt. Szemközt, az iskola
padlásán felfegyverzett gyerekek; –
…
a teljes verset Joe blogján olvashatjátok
Be kell, hogy valljam csak Andrassew Iván felhívásának köszönhető ez a post.
Ha valaki bő két hete megkérdezi, hogyan akarok megemlékezni a blogomon 56-ról, sehogy lett volna a válasz. Nem hiszem, hogy a rólam és munkámról szóló blognak ilyesmivel kellene foglalkoznia. De most már nem tehettem meg, hogy szó nélkül menjek el a Nácibb és hungaromilitáns barátaik birodalmi könyvégetéseket idéző kirohanása mellett. Ha mégsem vili miről beszélek, kattanj Andrassew nevén a linkre és megtudod.
Amúgy nem véletlen, hogy éppen ennél a sornál álltam meg az idézettel ez valamelyest a véleményem is tükrözi ötvenhattal kapcsolatban.
Lehet a cél nemes volt, és lehet, hogy valóban illendő megünnepelni.
Azt azonban nem kedvelem ha civilek sőt gyerekek mászkálnak fegyverrel az utcákon. Annyira könnyű konformista módon csak szép és nemes nagy eszmék által vezérelt dolognak látni a Forradalmat. Mint minden az életben ez sem fekete - fehér. Emlékezzünk az áldozatokra azokra akik meghaltak bármely oldalon és úgy a testileg mind pedig a lelkileg megnyomorodottakra.
Mostanában ugyanannyira elfogult és dogmatikus 56 megítélése mint a “fehér” könyv idején volt a Kádár rendszerben. Ha a politikában nem is de legalább a történelemben találjuk már meg a közép utat ha kérhetem.
No comments:
Post a Comment