Nehéz döntés az örökbefogadásról

Ma kénytelen voltam meghozni életem legpocsékabb döntését. Illetve nem is egyedül hoztam meg hanem közösen a feleségemmel és nem a döntés volt rossz hanem az amiről és ahogyan kényszerültünk dönteni. Az örökbefogadásról van szó. Ugyanis a fiamat örökbe fogadtuk és újra jelentkeztünk örökbefogadásra. Ma felhívtak a TEGYESZ-től, hogy lenne egy kisfiú akit megint nehezen tudnak örökbe adni és ugyan mi vagyunk a kb. 30. - ak a listán de előttünk mindenki visszalépett, mivel a baba kisebb testi hibával született két műtét is vár rá, hogy remélhetőleg egészségesen nőhessen fel. Nemet kellett mondanunk. Nekünk akik azért jelentkeztünk örökbe fogadni, mert segíteni szeretnénk és természetesen olyanon aki rá is szorul. Hát ettől annyira rossz ez a döntés. Meg attól, hogy lelkiismeret furdalást okoz az, hogy valamit tehetnék de ha józanul és őszintén végig gondoljuk akkor be kell látni, hogy most nem tudnánk megadni mindent neki amire szüksége van.

Mintha újra játszaná az élet a jelenetet amikor a fiam miatt telefonáltak, akkor 54 család lépett vissza előttünk, mivel kis testi hibával született (végtaghiány). Akkor sem csecsemőt akartunk örökbe fogadni, mivel a csecsemőknek nem nagyon kell segítség, ha örökbe adhatóak akkor könnyű nekik szülőt találni. De nála nem ez volt a helyzet és így belevágunk, és nem bántuk meg, SŐT!

Most csak az a baj, hogy a fiam 3 éves a lányom 20 hónapos (Ő saját) ezt csak azért írom le, mert nem meddőség vagy ilyesmi probléma vezetett bennünket az örökbefogadás irányába.

Mivel a gyerekek ennyire kicsik még, egyszerűen képtelenség egy csecsemőt most bevállalni, főleg, hogy most vágunk bele némi építkezésbe, hogy felszabadítva és átalakítva a mostani műtermet legyen elég szobánk a gyerekeknek. Remélem találnak neki jó szülőket. És legközelebb már alkalmasak leszünk egy másik rászoruló kicsi fogadására.