7/15/2008

Denso családi nap Székesfehérváron / Denso family party

OLYMPUS DIGITAL CAMERA         OLYMPUS DIGITAL CAMERA         OLYMPUS DIGITAL CAMERA         OLYMPUS DIGITAL CAMERA         OLYMPUS DIGITAL CAMERA         OLYMPUS DIGITAL CAMERA         OLYMPUS DIGITAL CAMERA         OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Click to picture to zoom full size   

Néhány kép a rendezvényen élőben készült karikatúrák közül.
Meglepően jó hangulatú rendezvény volt a 20.000 -es  tömeg
és a 38°C hőmérséklet ellenére is. A rajzolás is maratoni 8 órás
volt, ekkora tömegben mint egyetlen rajzolónak nem nagyon
volt lehetőségem még szünetet tartani sem, de talán éppen
ennek köszönhető, hogy szinte elrepült az idő. 

Live caricatures from this party

7/14/2008

Neto visszalő /Neto is shot back

Ahogy azt korábban itt ebben a bejegyzésben láthattátok festettem egy digitális karikatúrát Brazil barátomról Neto (José Ferreira Neto -ról.) Nézd meg a Blogját

Ma kaptam meg a választ tőle:

peter final

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

I drawn a caricature fom my Brasilian friend Neto. And here is his perfect answer.  Wisit his Blog 

7/10/2008

Karikatúrista párbaj / caricature from my collegue

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Egy kiváló Braziliai karikatúrista barátomról készítettem ezt a portrékarikatúrát. Először természetesen a fotó alapján a pasztell rejz készült el barna krétával majd miután ezt digitalizáltam a szines verzió. Ajánlom megnézni a blogját: http://netim-pinturasdigitais.blogspot.com/

Imade this caricatuire from my Brasilian caricaturist friend Netim Jose Neto.
I love hi's works wery mutch. Look here on Neto's blog: http://netim-pinturasdigitais.blogspot.com/

7/08/2008

Hogyan vesztettem el... a homofóbiámat :)

03
Ez a kép még abból a ma már boldognak
tűnő időből való amikor egyetlen gyomorszájon rúgással megúsztam, hogy az újságosom
elárulta a MNSZ-es Szabó Albertéknak,
hogy ezt a Ludas hátsó borítót én rajzoltam. (Mondjuk ebből képből is látszik, hogy a bíróságok már akkor is a nácik pártját fogták)
A történetből kiderül, hogy nagyon régen történt, akkor amikor gyerek voltam és állt még az Elvarázsolt Kastély a vidámparkban. Úgy 12-13 éves lehettem és mint ifjú Hobo, P.mobil rajongó növesztgettem a hajamat lelkesen. Nagyapám mondván már nagy vagyok egyedül hagyott bemenni gondolom valami frissítőre vágyott, talán ezért döntött úgy, hogy kint marad és majd a túloldalon a vicces forgó hordónál várnak. Minden rendben is volt amíg le nem értünk az ún. fekete folyosóra ez egy teljesen világítás nélküli szűk rész volt ahol nem tudta az ember hová lép.
Mondanom sem kell megbotlottam és hátulról egy pacák elkapott, de nem ott ahol illendő lenne.
A másik kezével a nyakamat fogta meg és a fülembe lihegte, hogy kussolj vagy megfojtalak. Na több se kellett rúgtam haraptam és szerintem a rémülettől tripla erővel sikerült egy válldobás (akkor már 3 éve birkóztam). Mondanom sem kell vagy ötöt estem a forgó hordóban mire kievickéltem a kastélyból. Nagyapám nem akarta elhinni a történetet én meg annyira begurultam, hogy szegényt alaposan sípcsonton rúgtam. Elmúlt talán egy év nem tudom lehetett-e köze a dologhoz de növesztettem tovább a hajam. A sportorvos kiegészítő sportként úszást javasolt így vízilabdázni kezdtem. Egy februári kinti edzés után hárman beültünk Cegléden a termál medencébe. Az egyik srác szólt, hogy cseréljünk helyet, miért is ne miután átültem. Hát érzem, hogy a mellettem ülő ötven körüli pacák el kezd matatni a combomon na több sem kellett felpattantam és mondtam a többieknek , hogy vigyázzatok ez egy buzi és nyúlkál. Ahogy próbáltunk elspurizni a haverom derekára kulcsolta a lábát mire ő megfogta a lábát én meg lenyomtam a víz alá és rásóztam egy párat a fejére így majdnem belefojtva sikerült megszabadulnunk tőle. Két perc múlva kivergődött a medencéből és a zuhanyzóban próbálkozott egy súlyemelő sráccal akitől kapott egy akkora pofont, hogy letépte a szemközti zuhanyrózsát. Ezután mi gyorsan felöltöztünk és irány a suli de nem jártunk félúton mire utolért biciklivel és kiabált, hogy várjatok fiúk. Mikor mellém ért belerúgtam a bicajába erre beborult az árokba és mire kimászott már bementünk a suli kapuján.
Mondanom sem kell ezek után lángra kapott bennem a düh és a gyűlölet. Már a Képző is Iparművészeti Szakközépbe jártam, másod vagy harmadéves lehettem amikor a Felszab térnél egy haverommal mentünk és ránk akaszkodott egy kezdetleges Traveszti. Úgy emlékszem Annamari néven énekelgetett a Váci utcában (borzalmas hangja volt). Kötött mellény volt rajta és zokniba tekert rongydarabokkal tömött magának műmelleket. Iszonyodtam a látványától is.
Még az aluljáróban kezdett édelegni a haveromnak az meg bulira vette és durván poénkodott vele.
Próbáltam arrébb húzódni az egésztől de nem ment a mozgólépcső tetejéhez értünk amikor a karomat megérintette. Elszakadt a cérna. Akkorát kapott, hogy legurult a mozgólépcsőn vagy húsz méter. Mi meg kirohantunk az aluljáróból.
Fent a padon ülve futott csak végig rajtam, hogy mit is tettem. Megütöttem egy embert aki tőlem nem is akart semmit csak a saját félelmem és gyűlöletem vetített rémet a helyére. Azóta is szégyellem a dolgot, és ha jól tudom „Annamari” aszexuális volt vagyis csak annyi volt a difi vele, hogy nőnek öltözve próbált szerepelni ez okozott örömet neki. Őszintén szólva ez a része azóta sem érdekel.
Persze azóta is úgy gondolom, hogy aki pedofil azt ki kellene herélni, de talán éppen „Annamari” esete döbbentett rá, hogy én is lehetek szörny ha félek és ha a valóságot megnézzük és megpróbáljuk megérteni akkor közelebb juthatunk az igazsághoz, vagyis az embert lássuk a másikban és ne a sztereotípiát amit rávetítünk. Valahogy egy csapásra (te jó ég ez elég morbid) elmúlt a homofóbiám. Megértettem, hogy borzalmas lehet amikor valaki meleg és oda kell állnia a szülei elé ezt elmondani, hogy mennyi kínnak vannak kitéve lelkileg is egy rossz toleranciaküszöbű közegben. Egy követ, molotov koktélt megfogni nem kell bátorság, de ahhoz igen, hogy tudván miket fognak rá dobálni és mégis odaállni, ahhoz kell.
Egy, talán Stephen King filmben van egy látnok kislány aki kimondja rémségek elkövetőinek legfőbb indítékát és ez, ha a nácizmus rémtettei kerülnek szóba, mindig eszembe jut:
„az emberek ezért tesznek rémes dolgokat másokkal, mert ha bemennek az erdőbe, félnek a rémtől de vannak akik úgy gondolják, nem kell félniük a rémtől az erdőben ha ők maguk a rém. „

Viszzatértem /Zsoldos is back

AZ elmúlt pár hetem messze meghaladta a szokásos elfoglaltséágaim mértékét így a kelleténél ritkábbra sikerült a bloggerkedés. Beindult a műterem és garázs építése .

 

Közben az évszaknak megfelelően kerti szezon is így összebarátkoztam a kapagéppel. Mindemellett persze a szokásos munka és családi programok. Nos hát enniyt az elmúlt időszak blog laposodádának okairól.

 

A short story about that why I was lazy with a bloging.